A FAJTA TÖRTÉNETE
A ma dogok felettébb összetett eredettel bírnak. Elődeinek az ősi bulldogok, a hajtóebek és a vaddisznóra idomított kutyák tekinthetők. Ezek a kutyák különböznek a ringekben látható napjaink dogjától. A fajta eredete kb. 2000 évre tehető az akkori időből származó képeken már fellelhetőek a dog típusú kutyák. A képek nagy része Ázsia nyugati felén élő Asszíroktól ered. Az itt élő kereskedők több féle árut pl. ezüstöt és elefántcsontot adtak el a más kultúrákból érkezőknek köztük az ősi Görög és Római Birodalomból származó embereknek. Valószínűleg néha kutya is került hozzájuk, ez lehet az oka annak, hogy hasonló nagy testű vadászkutyák találhatóak az ősi rómaik, görögök és asszírok közt. Mint több fajta így a dog gyökerei, dogra hasonlító ebek is megtalálhatóak voltak Európa több részén is keleten Oroszországban és délen Tibetben is.
Amikor még a rómaiak uralták Nagy-Britannia egy részét nem csak foglyokat vittek rabszolgának, hanem a szigetország versenykutyáiiból is szállítottak Rómába. A versenykutyák többsége a "kutyák városából" Winchesterből származik.
A rómaiak kijelöltek egy vásárlót, aki arról gondoskodott, hogy a céljaiknak megfelelő kutyát válasszon. Abban az időben e kutyákról azt tartották, hogy masztifra hasonlító vadászkutyák és azért vitték őket Rómába, hogy keresztezzék az ottani ősi ebekkel. Valószínűleg azért párosították, hogy javítsák az ottani minőséget és harci kutyát vagy tényleg vadászó kutyát kapjanak. A brit kutyák erős széles álkapoccsal rendelkeztek és így kiegészítették a könnyebb, simulékonyabb római vadászkutyákat. A Birodalomba szállított mastiff típusú kutyákkal együtt agarakként ismert ebek is kerültek Rómába.
Ezt megelőzően a rómaiak valószínűleg már párosították egymással az Észak-Indiából és Tibetből valamint Molossiából, Görögország északi részéből származó egyedeket. Úgy gondolják, hogy a Rómában ez idő tájt megjelent kutyatípus a tibeti, a molosszoid és a masztiff kutyák keveréke volt.
Noha/jólllehet Rómában ezek a dog-típusú kutyákat egymás elleni harcra használták, a középkorban Európában a felsőbb társadalmi réteg köráben divatos volt a vaddisznó vadászat. Így a kutyákat olyan céllal kezdték tenyészteni, hogy megtámadja, üldözze és sarokba szorítsa a vadat. Ezek az "Alaunt"-ként ismert kutyák két típusra szakadtak. Az egyik a fantasztikus szaglással rendelkező magas áron elérhető vadászó Alaunt a másik a kevésbé értékes vaddisznót leszorító és leterítő Alaunt. Ezek a kutyák Németországba voltak megtalálhatók és az ismeretek szerint az Alans nevű csoport telepítette be oda őket.
Bár az akkori idők kutyája nem nagyon hasonlított a mai dogra de ez kapcsolat napjaink dogjához. A legtöbb vaddisznóra vadászó ebet a massztif típus és agár típús keresztezéséből eredeztetik Ezeket a kutyákat a következőkben az Európai vadászkutyákkal elsősorban spanyol és francia vadászkutyákkal párosították
Valószínűleg a legközelebbi kapcsolat a mai doghoz az 1500-as években megjelenő Lyme masztiff, ami népszerű volt Angliában és az európai arisztokraták körében. A populáció száma ekkor 1500-1700 egyedre tehető és így meghatározó szerepe van Lyme masztiffnak a mai dog megjelenésében... folyt köv.